Rövid ultrahang diagnosztikai történet
avagy a dimenziók számának növekedése
A 2D eljárás még viszonylag durva metszeti képet mutatott a vizsgált szervről, vagy szövetről. A képet egy kristálysor által sugározott és detektált ultrahang fej TV képernyőre kivetített képe adja. Ahhoz, hogy a látott képet valaki értelmezni tudja szakavatott szem és sok gyakorlat szükséges. Hányszor fordult elő, amikor még csak a 2D készülékek léteztek, hogy a szonográfus lelkesen mutatta: Ott a baba látják? S erre a szülők zavartan, inkább beleegyezően, mint valódi felismeréssel bólogattak. De a technika tovább fejlődött és megjelentek a 3D készülékek.
Ha a 2D ultrahang fejjel pásztázást végzünk, akkor már csak számítástechnikai bravúr kérdése, és 3 dimenziós képet hozhatunk látre. A 3D technológia által előállított kép már fényképszerű és színes, szemben a régebbi fekete-fehér és csak vázlatszerű képpel, de valóságban ugyancsak kétdimenziós, mint jellemzően a fényképek. Azonban a kép forgatható és utólag manipulálható lett.
Ahogyan a számítástechnika fejlődött, a 3D képalkotás sebessége annyira megnőtt, hogy másodpercenként akár 2-3 háromdimenziós képet is tudott generálni. Ez közel valósidejű, mozgó képsor megjelenítését teszi lehetővé. A 4D igaz hogy hozzáadott még egy dimenziót, de ez az újabb dimenzió nem a tér és így a mélység volt, hanem az idő, ugyanis már mozgó képet mutatott, mint egy videó felvétel.
